Na, itt a vége :) holnap indulok haza :)

Gyorsan összefoglalom, mi is történt az elmúlt egy hétben :)

San Francisco után Las Vegasba repültem. Tudtam, hogy meleg lesz, de azért arra nem számítottam, hogy ennyire.... :D lazán 40 fok fölött volt egész nap. Éjjel is!
Az első napot (délutánt) a szobában töltöttem, még a hostel medencéjéhez sem mentem le, olyan meleg volt. Összeismerkedtem egy jófej ír csajjal aki szintén a szobában lakott, és este elmentünk megnézni a "Fremont Street Experience-t" A Fremont street Vegas régi főútja volt, mielőtt a nagy Hotel Casinok a Strip-re épültek. Az utca egyik szakasza be van fedve, és éjjes minden órában fényshowt játszanak rajta. Nagyon klassz, zene, meg fények. :)Ez volt az első napi programom.

Másnap a Grand Canyonhoz mentem, az utat már korábban lefoglaltam, meg volt, hogy a busz hol vesz fel, csak oda kellett menni :) Nagyon jó volt az egész. Összességében jó sok utazás volt, meg egy kicsit Canyon nézés, de azért jó volt. Máshogy nem nagyon tudtam volna odajutni, és abból amiket hallottam, szerintem egy jó túrát sikerült találnom. Kaptunk reggelit meg ebédet is, a buszsofőrünk is tök jófej volt :)

A harmadik nap dél körülre elkészültem, és elindultam a Strip-re. Aki nem tudja.. (én se tudtam) a Strip Las Vegas legfontosabb utcája, rendes nevén Las Vegas Boulvard, itt van kb az összes nagy, híres hotel, casino, amiről a filmekben hallani. a New York New York, a Luxor, a Paris, stb. Csináltam egy csomó képet, jól feltörtem a lábam, mert gondoltam jó az, ha papucsban megyek. De nem volt jó... Annyira feltörte a lábaimat a papucs, hogy még most is fáj, ha rosszul nehezedek rá... És persze nem tudtam mit csinálni... vittem magammal tapaszt, de a melegben annyira izzadt a bőröm, hogy nem ragadt a tapasz... viszont csípett mint a fene :D isteni volt XD De hát erre van az akaraterő... csak el kell dönteni, hogy nem fáj! és működik! nem hibátlanul, de arra jó volt, hogy még egy órát kibírjak gyalog :)

Este pedig a 2 másik lánnyal akik jöttek még a szobánkba visszamentünk a Stripre, megnézni az esti kivilágítást :)
Az egyik hotel előtt volt tűzshow, a másik előtt vizishow volt. Az gyönyörű volt, a Time to say goodbye-ra "táncolt" a szökőkút. Tényleg táncolt... olyan volt, mintha balettot néztünk volna.... :)

Jó későn értünk haza, kb hajnali 2 volt, mire ágyba kerültem, ami nem lett volna akkora baj, ha nem 4.30-ker kell kelnem a repülőhöz :D de azért túléltem.

A repülés simán ment, aludtam is kicsit a gépen, és megérkeztem New Yorkba. A szállás rendben volt, Brooklynban laktam, ami mondjuk úgy, hogy nem a legelőkelőbb negyede New Yorknak, de nem is annyira vészes :) Főleg latinamerikai családok laktak a környéken, ami kifejezetten érdekes volt, szerintem. Mert otthon ritkán hall az ember szinte csak spanyolt a metrón :)

5 napig laktam annál a srácnál, és tegnap költöztem ide, ahol most vagyok.

Miket csináltam eddig?
Hát, Kompoztam, hogy lássam a Szabedság Szobrot, átgyalogoltam a Brooklyn-hídon, Felmentem az Empire State Building tetejére (annyira azért nem volt a teteje... csak a 86. emelet... :S ) Voltam a Chinatownban, a SoHoban, Little Italy-ban, Láttam a házat, ami a Jóbarátok kültéri helyszíne volt, voltam egy Magyar cukrászdában, ami mint kiderült a Columbiások törzshelye. Voltam ott mégegyszer, felírtam a nevem a WC falára, ami tele volt firkálva, de tök jól nézett ki. Felírtam a kedvenc versem egy versszakát is, magyarul, csak hogy legyen valami magyar a falon, találkoztam Kimmel (vele mentem először a cukiba), elmentünk egy szupi étterembe együtt, utaztam egy csomót a metrón, gyalogoltam rengeteget, költöttem rengeteget, és holnap a Central Parkban fogok napozni :) Ennyi a holnapi napi programom :) Én 6-ra megyek a reptérre, és indulok HAZA!!! :)

Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána :)

ui:
Egyesek nem hagyank békén, azzal nyaggatnak, hogy rakjak fel képeket ide is, ne csak a Facebookomra... (nem kell, h az ismerősöm legyél, hogy a képeimet lásd...) szóval visszamenőleg is felteszek néhány képet illusztrációnak. Sajna a tördelés szörnyű lesz, de valamit valamiért, ugye? :)

Na, amíg tart a lendület :)

Ma nagyon szép időnk volt! napos, *meleg*, szép. Persze ma sikerült hosszúujjút, sálat, meg meleg pulcsit vennem, hogy mindet köthessem magam után a SF-i "kánikulában" :)

A hostomnak olyan jó ágya van, hogy konkrétan 3 órámba telt, mire rászántam magam, hogy kikeljek belőle :D (nem kanapéja van a "nappaliban" hanem ágy. nagy, puha, pihe-puha, puha.... lol nagyon klassz. Ezek a jelzők főleg az ágyneműre vonatkoznak, mert az ány szerintem egy jobb minőségű kempingágy :)) )

Szóval 11 körül nekivágtam az utolsó napomnak. Azért nem olyan kár ilyen későn indulni, mert előtte elég hideg van, meg a kamerám úgyse bír egy egész napot :)

Nem volt sok tervem mára, az ún Twin Peaks-t akartam megnézni, csak. Ez két domb-csúcs (nem hegy... lol asszem 297m) ami lényegében a város fölé magasodik, és így nagyon szép a kilátás :)
Kinéztem magamnak egy buszt, ami nagyjából elvitt arra, és nem először amióta itt vagyok, sikerült pont a legjobb megállónál leszállnom :) Onnan már csak cirka 20-30 perc séta, és fent is voltam az aúgy szépen kiépített kilátóban. Mármint nem egy torony, vagy ilyesmi, csak valami kőfal, hogy ne ess le ;) :D

Csináltam egy csomó képet, mert nagyon szép volt az idő, és nem voltak felhők, köd, semmisem :))
Sőt, fotózás közben megláttam egy madarat.. nem ismerem ezeket a nagymadarakat, de vmi vadászó típus volt ;) amint kb nekem fejmagasságban lebegett, egyértelműen zsákmányt keresve :D nagyon klassz volt :D Ritkán van az ember olyan magasan, hogy egy szintről nézheti a "sast" amint lecsap :)

És a gyönyörű idő örömére a Golden Gate Híd is előbújt, a tetejét pont lehetett látni a hegyről. Szóval a nap következő pontja a hídon átgyaloglás lett :) Szerencsére kis bolyongás után találtam egy buszt, ami a híd lábához vitt. A kis bolyongás annak köszönhető, hogy nincs MUNI (helyi BKV) térképem, és nem tudom melyik utcán megy, és melyiken nem busz, de a megállókban van térkép, szóval csak egy megállót kell találni ;)

Mint kb minden eddigi mondatomban írtam, gyönyörű volt az idő, a hidat lehetett látni!! :D :D Szóval elindultam átal rajta e. :D A CampLeaderses e-mailben azt írták kb 45 perc átmenni rajta, nekem lazán volt egy óra, szerintem több is, de visszafele csak 30 perc körül volt. Visszafele nem fotóztam ;)

Útközben azon gondolkodtam, hogy vajon milyen táskát viszek a Grand Canyonba, mert hogy van egy fehér retikülöm, amibe jó ha a gépem belefér, egy szép sárga bőrtáskám, ami nem éppen terepre való, és ennyi. Szóval nagy nehezen (mert hogy a büdzsém vészesen szűkül, a napok meg nem fogynak olyan iramban...) rázsántam magam, hogy megvegyem azt a táskát amit egy üzletben láttam :) Olyan hippis, színes, többfajta anyagból varrt textil táska, ami szerintem pont jó lesz. Amúgy nem hippi, mert Nepálban készült. :)

És ennyi történt ma. Már be vagyok rámolva teljesen, holnap reggel csak fel kell öltöznöm, és irány a reptér. Fél kettőre már Vegasban leszek :)

Újra! :D

A tegnapi nap nagyon klassz volt. Még tegnapelőtt este megbeszéltük a második hostommal, hogy reggel mielőtt bármit csinálnék, átköltözöm hozzá, ő ad kulcsot, és akkor nem kell napközben egyeztetnünk. Szóval reggel (9-10 körül, de az itt még csúcsidő) fogtam a nagybőröndömet, meg a többi cuccom, és felszáltam a buszra... ami tele volt. Gondolom imádtak az emberek, de nem nagyon tudtam mást csinálni.. :)

A lakás picike, de egy relatív modern épületben van, nem hideg, mint a másik volt (ott szerintem hidegebb volt, mint nálunk, ha nincs fűtés januárban). Az ágy szupi, olyan jó, hogy inkább blogot írok, hogy ne kelljen kikelni belőle ;) :D

Szóval, tegnap... Kb dél volt, mire sikerült el is indulnom várost nézni, de nem is baj, mert a kamerám úgysem bír egy egész napot. Legalábbis a kattintási sebességem mellett ;)
A napi terv a Golden Gate Park volt, ami álltólag nagyobb mint a new yorki Central Park. Busszal mentem, mert hogy már van bérletem :D
Meg a térképemen van egy kinagyított rész csak a parkról. Szóval, a keleti oldalról indultam (merthogy az volt közelebb, meg ott vannak az érdekesebb dolgok) és körülbelül a feléig mentem végül el, de elég is volt ennyi, onnan már inkább csak golf pálya, meg mező, meg ilyenek vannak.
Maga a park szép, van rajta néhány nagy út, ami keresztülmegy, de sok a bicikli út, meg gyalogos ösvény. Vannak botanikus kertek benne, persze sok pénzért :S mmint belépő formájában... Az egyszem dolog, ahova be is mentem, és nagyon nem bántam meg, az a Japán teakert volt. tele volt törpefákkal, meg kis patakokkal.. gyönyörű volt, annyira tetszett!!!! csináltam egy csomó képet ;)

Ezután főleg csak sétáltam a parkban, próbáltam követni a térképet, nem volt olyan egyszerű, mert néhol volt út ott is, ahol nem volt feltüntetve... Megmásztam egy dombot itt is... nem mintha bármi amit látni kell nem valami dombon lenne itt.. :S :D az egész város tiszta domb, néhol ijesztően meredek utcákkal. Szóval, volt ez e tó, aminek a közepén volt egy domb... amitől a tó valójában leginkább egy kis gyűrűnek tűnt a domb körül :) tetejéről szép kis vízesés... :) meg két híd... az egyiket rusztikus hídnak hívták.. ezt értem, elég rusztikus volt.. a másik viszont római híd volt.... namost, hát, nem is tudom... de hogy római nem volt, az tuti... max egy egyszerű híd.. :D de mindegy :)

Kb ezután már csak keveregtem a parkban, egyszer megpróbáltam átjutni egy erdős szakaszon, amin egy darabig úgy tűnt van ösvény.... Anyuci jutott eszembe, meg az új utakat kereső tendenciája lóháton ;) :DD Vissza kellett végül fordulnom, mert úgy döntöttem, hogy a szép új táskám nem erre az útra lett kitalálva... :)

KB ennyi volt a park számomra, tetszett nagyon, klassz volt, kb földrajzilag a felét láttam, de a látnivalók nagyrész azért megvolt.

Ohh, igazából elég hülyén mesélek... mert reggel, még a park előtt visszamentem a Civic Centerbe, ez a város közigazgatási kp-je.. itt van a városháza (vagy várospalotája), valami minisztérium szerű dolog is... nem ismerem az USA közigazgatását, tehát nem tudom, hogy a Department of Public Health az vajon konkrétan valami közegészségügyi minisztérium volt-e, vagy csak valami kirendeltség... nem is érdekel :P

Hogy visszatérjek az eredeti fonalhoz... A park után igazi turista program következett. Felültem a híres san franciscoi Cable Car-ra... ez lényegében egy nyitott villamos, nagyon tipikus, bizos mindenki látott már képet róla, többnyire tele van, annyira, hogy emberek lógnak róla mindkét irányban... Ez egy olyan dolog, amit ha turista vagy, ki kell próbálni, de a helyiek sosem csinálják :) Ja, és eredetileg $5 lenne egy út, de a bérletem erre is érvényes! :D Úgy terveztem, hogy csak a Chinatownig megyek vele, az kb néhány utca lett volna, de aztán fennmaradtam a végéig, és lementem az öbölhöz. És nagyon jól tettem, mert gyönyörű volt az idő, és végre látszott az egész Golden Gate Híd!!!!!! (ma megpróbálok átbiciklizni rajta! :)) )

Elsétáltam a móló végéig, csináltam fotókat, mi végre nem szürkés árnyalatú, hanem a rendes színeket mutatja. :) láttam tengeri csillagot (így hívják? vagy csillaghal? :S angolul star fish) :D

Az öbölből vissza akartam jutni a Chinatownba, mert hogy ott nem sikerült előző nap képeket készítenem.. mert szégény gépem nem bírta az iramot :( :) Pont úgy jött ki, hogy egy másik Cable Car vonalat keresztezett a busz, amivel mentem, és az meg pont a Chinatown-on ment keresztül, úgyhogy megint mentem. csináltam képeket olyan meredek utcákról. hogy nem is látni az alját, csak sejted, hogy tényleg milyen meredek, mert a távolban sokkal mélyebben folytatódik :)

A Chinatown nagyon klassz hely. tele van kínai üzletekkel, mindenfélét lehet kapni. és itt még jó is, ha made in China :D Meg a házak is kínai stílusúak :) nagyon klassz :)

És kábé ennyi volt a tegnapom, igyekeztem hazaérni mielőtt besötétedik, de nem igazán sikerült, nem mintha olyan szörnyű lenne a környék. :) kb fél 10-re értem haza :O lol

És ennyi... az internet elég gyenge itt, szóval hol működik, hol nem...

nem felejtettem ám el a blogot! :)

Fú... nagyon rég írtam, bocsi, de nem volt sok időm...

főbb pontokban...

- Utolsó hetekben már mindenki nagyon (NAGYON) izgatott volt, hogy végre elmegyünk a táborból. :) nem azért mert rossz volt, hanem mert 2 hónap volt, és alig tudtunk valamit csinálni. DE nagy nehezen kiharcoltunk, hogy a vízi dolgokból valamit legalább kipróbálhassunk (ehhez az kellett, hogy nem adtunk vacsit a fő lifeguard-nak ;) ... komolyan!!)
Szóval kipróbálhattuk az un. tube-ot, ami két fánk szerű nagy gumi a motorcsónak mögé kötve :) nagyon klassz volt :DD a csónak átlag 50-nel ment, és persze nem akkor volt izgi, amikor egyenesen ment, hanem amikor kereszteznünk kellett a csónak hullámait :D ált addig mentünk, míg mind a két ember ki nem esett :D nagyon vicces volt, de azért másnapra kb senki nem tudta a nyakát mozgani, úgy elfáradtak az izmok :D

- Utolsó nap könnyes búcsút vettünk egymástól.. mármint azoktól, akik nem jöttek velünk a buszon New Yorkba :) Az egyik lány meg egy srác egyből a Niagarához mentek, bérelt kocsival, ők pl nem jöttek velünk. (jó lett volna csatlakozni hozzájuk, ha nem azután találják ki, hogy én már megvettem a repjegyeimet)
Szóval elindultunk New Yorkba, ott a maradék csapatunk is szétvált, mert én Balázzsal mentem tovább, a többiek együtt maradak :) Kiváncsi vagyok, velük mi van, miket láttak eddig, hogy tetszik Amerika a táboron kívül :)

- New Yorkban először leraktunk a nagybőröndöket egy csomagmegőrzőbe, amiért először szívtam kicsit a fogam, mert nem volt olcsó, de a nap végére totál megérte!!
Először a Wall street-re mentünk, csináltunk fotót a new yorki tőzsdéről!! :D Aztán már nem is tudom, milyen sorrendben (alapvetően logikai, meg "útba esési" sorrendben ;) ) megnéztünk a Ground Zero-t ami számomra kicsit kiábrándtó volt.. vagy hát nem is tudom... most építkeznek, és kb semmit sem lehetett látni a látványterves plakátokon kívül, de igazából nem is tudom mit vártam... talán valami szomorú teret gyertyákkal, vagy ilyesmi.. Na mindegy, legalább voltam ott is :) Sétáltunk kicsit a SOHO-ban, van sok bolt, meg tetszenek az épületek, oda szerintem majd még visszamegyek...
SOHO után pedig elmentünk megnézni a Columbia University-t :) az egy elég hires egyetem, és gondoltam, ha már itt vagyunk, nézzük meg! :D Nagyon tetszett. nem tudtunk bemenni, legalábbis a könyvtárba nem, de a tér, meg az épületek körülötte, annyira egyetemi volt :D Olyan jó lenne legalább fél évig ide járni egyetemre (mmint nem feltétlen a Columbiára, csak valahova az USÁba) annak olyan feelingje van :D lol
Na, de New York kb ennyi volt, mert elkezdett esni, meg késő is lenni, szóval elindultunk vissza a bőröndjeinkért, meg ki a JFK-re. Az esőtől olyan magas lett a páratartalom, (mert hogy a hőmérséklet nem esett, még talán nőtt is) hogy szerintem a levegőbe bele lehetett volna fulladni :D ) Kijutni a reptérre szörnyű volt.. nem volt olyan bonyolult, kb csak 1 metróvonalra kellett felszálni. mi persze először a rossz irányba szálltunk (ami nem annyira gáz, nem olyan egyértelmű, mint itthon, meg a napi 6 millió metrózásunkból csak egyszer "tévedtünk" el...) Mozgólépcsó persze nincs sehol, vagy hát nem ott ahol a madár se jár.. szóval a 23 kilós bőröndöt több fordulónyi lépcsőn fel, meg le cipelni (meg a többi cuccomat..) nem volt egy élmény :S na, mindegy, fent voltunk a metrón, ennyire még sosem örültem, hogy itt minden agyon van légkondizva :D (de tényleg, hogy nem fagynak meg ezek??) Na, az airtrain már könnyű volt, közvetlen a terminálhoz vitt, csak be kellett mennem, és leülni, várni vagy 3-4 órát. na, a végére ott meg majd meg fagytam... soha nincs olyan idő, ami pont jó lenne :D szörnyű :D
Na, mindegy, a reptéren mér csak attól féltem kicsit, hogy túlsúlyos lesz a bőrőndöm. 50 font (kb 22,6kg) a megengedett határ, nekem meg 52.5 volt, de nem szóltak semmit, hál istennek, mert nem tudom mit vettem volna ki, és hova tettem volna :S Becsekkolás után nem volt már semmi izgi, még mindig volt kb 2 órám a repülő indulásáig, de az is eltelt valahogy :)
A repülőn főleg aludtam, mert csóró kis utazó vagyok, alig ettem valamit előző nap, és a gépen meg nem akartam venni semmit, szóval inkább aludtam ;) :D
San Francisco-ban aztán vettem reggelit :)

- A buszpályaudvarra eljutni nem volt olyan könnyű, főleg mert nem volt térképem, de nagyon ügyesek kb a legjobb megállónál száltam le a vonatról. onnan már gyalog is el lehetet jutni, csak persze SF elég dimbes-dombos, majd meg szakadtam, mire elvonszoltam a cuccom :D de relatív könnyen oda lehetett találni :)
Megkaptam a jegyem, és milyen meglepő, megint volt vagy 3 órám az indulásig :D
Sacramento-ban át kellett szállni, hogy Chico-ba menjek. Sacramentóig minden jól is ment, de ott csúsztunk vagy egy órát :S viszont kaptam ingyen szendvicset!! :) a büfés bácsi nem kért pénzt, mert hogy vega szendvicset kértem, meg mittom én, de jófej volt nagyon :) még azt is mondta, hogy azt hitte angol vagyok, az akcentusom alapján... (ne ezt mondjuk nemtom honnan szedte, mert minden lehet az akcentusom, de hogy angolos lenne... lol :D)
Miután elindultunk, már minden rendesen ment, kb 10-re értünk Chico-ba, ott Anna-ék felvettek, és elmentünk kajálni :) aztán nem csináltunk sokmindent már aznap este, mert én hulla voltam :D

- Chico szép kis város. Egyetemi város, tele van fákkal, nagyon tetszett, de sokmindent nem lehet itt csinálni. A második napom alapvetően punnyadással telt, kb délig aludtam, hogy kipihenjem az időeltolódást, meg a reptéri alvást, aztán elmentünk reggelizni/ebédelni (feltűnt már? az amcsik nem esznek otthon!) és kb ennyi... Ja, megnéztük a Jégkorszak 3-at!! az cuki volt, én az első kettőt is nagyon szerettem, ez is tetszett :) kicsit a Shrek-re emlékeztetett... úhy jellegében :)

- Harmadik nap, utolsó napon Anna-val relatív korán keltem, hogy a bőröndöm szépen be legyen megint rámolva, meg ilyenek, de kb csak 10 körül indultunk, és még akkor is beugrottunk az autó szervízbe (ahol mellesleg Anna barátja dolgozik) hogy megnézzék a kerekeket, meg az olajat a kocsiban (mert egyesek ilyet is szoktak 4 órás út előtt ;) :P )
Minden rendben volt, és kb 11 körül el is indultunk. klassz volt, Anna kocsija nem automata váltós :D ami szerintem sokkal jobb :) én jobban szeretem magam irányítani a kocsit :DD meg jobban is gyorsul sztem... (de nem értek ám hozzá...)
Előszök Anna kivitt a tengerpartra (ami kb 3.5 órába telt ;) ). nagyon klassz volt, elmesélte, hogy ezen a szakaszon szoktak beach-partizni amikor még gimis volt, meg hogy a volt barátjának volt egy beach háza a közelben, meg ilyenek :) a víz nagyon hideg volt, de legalább elmondhatom, hogy voltam a Csendes-óceánban :DDD
Innen SF már nem volta olyan messze, megbeszéltünk, hogy mivel neki még vissza is kell vezetnie, és kb 10-re szeretne hazaérni, ezért 6 körül elvitt a hostomhoz :) könnyes búcsút vettünk egymástól, és ő haza ment, én meg be.
Első este nem csináltam sokmindent, feltöltöttem a millió képemet FB-re, ami kb az egész estét kitette :D meg az egyik itt lakó srác nézett eg dokumentum filmet az olvadó antarktiszi jégről, és azt néztem vele. Tök jó, ez a srác volt már Budapesten, elmesélte miket látott, meg ilyenek :)

- Első nap SF-ben!!! 7 körül keltem, gyorsan összekészültem, és mint jól felkészült turista, előkaptam a laptopot, hogy megnézzem, mit is kéne itt látni :D felírtam egy csomó mindent, és elindultam az öböl felé. Kb 20 millió képet csináltam házakról, fákról, parkokról, meg a ködbevesző kilátásról :) nagyon tetszik a város, szép, tiszta, csendes! én nem tudom hogy csinálják, de tényleg tök csendes :) Csak nagyon hideg. legalább 3 réteg ruha kell, ha egész napra kimegy az ember. a legmelegebb kb 2-4-ig van, meg ha gyalog mész a hegynek fel ;)
Sétám során elkeveredtem valami gazdag területre, mert hirtelen nem 3 lakásra osztott, egyébként is pici házakat láttam, hanem kb palotákat :D kicsit giccsesek is voltak :D
Kijutottam a partra, a Golden Gate Hídból kb semmi sem látszott, de én azért rendületlenül fotóztam :D a parton elsétáltam a Fisherman's Wharf-ig, ami lényegében egy kikötő, asszem, ott van a pier 39, ami a leghíresebb dokk, nem igazán tudom miért (igen, majd utána olvasok! ;) ) vettem képeslapokat, meg kulcstartót magamnak :D ja, meg egy térképet végre! :)
A pertról aztán elsétáltam a Coit Tower felé, ami a Telegraph Hillen van. örülök, hogy a hosszabb utat választottam, mert így ugyan a jóval meredekebb lépcsős részen kellett felmenni, de az annyira fantasztikus volt!!! Képzeljetek el egy dombot, kisebb mint a Gellért hegy, de nem sokkal alacsonyabb. Tele fákkal, meg házakkal, és egy lépcső sor vezet fel a tetején lévő toronyhoz. Olyan volt, mintha Velencében lennék, csak víz helyett lépcső, vagy nemis tudom... mint Dunakeszin a Tabán, kicsit, csak sokkal-sokkal szűkebb. Amikor elindultam fel, egy darabig attól féltem, hogy magánterületen vagyok, annyira hihetetlen, hogy ez lényegében egy utca volt. :) csináltam egy csomó képet, de nem igazán adják vissza a hangulatot... olyan volt, hogy minden kis zugban volt egy ajtó, ami mögött volt egy lakás, és az egész leginkább egy erdei gyerek játszó-faházra emlékeztetett... mmint minden lakás. Jajj, nem lehet leírni, de nekem annyira nagyon nagyon tetszett :DDD itt ott, ahol a bokrok, meg fák között ki lehetett látni, láttad a tengert...
Szóval, a toronyból nagyon szép volt a kilátás az egész városra, meg a vízre, eddigre már a köd/felhő is feljebb szállt, és már majdnem lehetett látni az egész Golden GAte hidat. persze a másik, a Bay Bridge az végig látható volt :S de én nem azt akartam :( lol
A Coit Tower-től a másik irányba mentem le, ami kb semmilyen nem volt, ezért is nagyon örülök, hogy lényegében véletlenül, de a másik irányból mentem fel, mert az meg fantasztikus volt. Innen a Lombard utca felé mentem, ami állítólag Amerika legkacskaringósabb utcája. Mármint egy picike szakasza, mert az utca maga olyan hosszú, mint 2 sugárút Budapesten... Szóval elsétáltam ode, és tényleg nagyon vicces. állítólag közel 40 fokos a meredeksége, és ezért építették kb 8 kanyarból meg az amúgy kb 100 méteres szakaszt. Nagyon szép, a kanyarok között tele van virágokkal, meg bokrokkal, és tényleg közlekednek rajta!
Mire ideértem már jó fáradt voltam, főleg a lábam, mert ugyan nem olyan nagy dolog gyalogolni, de azért egész nap meg sem állni fárasztó. Kinéztem a térképemen egy relatív közeli parkot, és arra indultam el. persze az utolsó 2 utca olyan meredek volt, hogy majd meg szakadtam, mire felmentem, jól kimelegedtem, aztán meg a parkban olyan hideg volt a szél, hogy kb fél óra után mentem tovább. pedig azt terveztem, hogy pihenek egy órát, és aztán megyek csak tovább.
Igazából vissza akartam menni a szállásomra, mert a gépem kezdett lemerülni, de inkább elmentem még a Chinatown-ba, onnan a Union Square-re, onnan meg a Civic Center-be. a gépem sajna lemerült, szóval mind a két helyre vissza fogok még menni, hogy csináljak fotókat, de most már van bérletem, úgyhogy tömegközlekedek majd! :) :D

Ennyi eddig, most fogok indulni, és átköltözni a másik hostomhoz, aztán meg irány a Golden Gate Park, meg ami még belefér :)

igyekszem este is írni....

mindenféle ami eszembe jutott... :)

Ma elvágtam az ujjam... azért vicces, hogy ez itt a nap eseménye, de tényleg! :)

paprikát vágtam, pici kockákra, mert cus-cus-hoz kellett... és kb ennyi, nem olyan nagy szám, bár eléggé vérzett... Ami vicces volt, hogy éhes letem tőle.. Mármint nem a vér látványától, ennyire nem vagyok morbid, lehet, hogy az egésznek semmi köze nincs egymáshoz, de ez kb 20 perccel evés után történt, és elég jól laktam, szóval azért lehet, hogy mégis... :)

Na mindegy, kaptam rá nagyon cuki minióvszert :)) és kábé itt az izgi sztori vége XD




Holnap megyünk Chinese Buffet-be :D olyan kínai kajálda lesz, ahol fix összegért annyit ehetsz, amennyit akarsz, csak az ivásért kell fizetni, de víz van ingyen :)))

nagyon várom, mert jó lesz már valami mást enni, nem csak azt, ami itt van :)

Hát, és ezzel tényleg vége az izgalmas történeteknek :) nem nagyon történik semmi említésre méltó itt...

Azon nevetek, hogy igazából már ott tartok, hogy kezdek beleszokni ebbe az "életbe". volt egy olyan időszak, amikor örültem volna, ha egy picit (2-3 napot csak) haza lehetett volna menni, pihenni, stb.., de most már egész jó :) nem mintha a munka, vagy az ittlét izgibb lenne, csak a távollét kevésbé zavaró... asszem :)


najó, abbahagyom, majd írok a csájníz baffé-ról :)

Visiting day

Múlt vasárnap "visiting day" volt nálunk. Azaz jöttek a szülők, látogatni. Kicsit féltünk tőle, mert hát ugye extra meló, de nem volt olyan vészes.

Reggel korai reggelink volt, ami azt jelentette, hogy 6.15-re kellett meni dolgozni, a szülők délelőtt érkeztek, és ebédet kellett nekik adnunk.

Az ebéd, hogy a saját helyzetünket megkönnyítsük, "cook-out" volt, ami kint a grillen sütött hot dog meg hamburger, amiket előző nap elkészítettek, így mi csak álltunk és a tányérokra pakoltunk. Illetve a többiek, én bent voltam a konyhán, és a vegetáriánus kaját adtam ki.

Egyáltalán nem volt akkora szám, mint amennyire beharangozták, a szülő elég rendesek voltak, bár volt egy nő, aki vagy 20 csirkét elvitt :D nem tudom, hogy tényleg kellett-e neki ennyi...

Ha minden igaz, 45 perc alatt megetettünk közel 400 embert.

A szülők még vacsi előtt elmentek, tehát azt már nem kellett nekik adni :)

Ennyi volt a visiting day. Ha minden igaz, most vagyunk a tábor felénél!!



A mindennapoktól...
csak hogy mindenki lássa, hogy zajanak a mindennapok.

Általában 7.30-ra kell reggel menni, (7-körül kelünk) először mi reggelizünk, a gyerekek meg 8.30-ra jönnek.

reggeliztetés után behozzuk az edényeket, a mosogatós mosogat (wow ;) ) a többiek elpakolnak, feltöltik a müzlis dobozokat, ilyesmi, aki az ebédlőért felelős, az felsöpör kint, kiviszi a szemetet, megint mások közben elkezdik előkészíteni az ebédet/vacsorát. Álltalában 1-2 nappal előre dolgozunk, tehát mondjuk ma a holnapi, vagy holnaputáni kaját készítettük elő.

Általában 10 körülre végzünk, ilyenkor van szünet. Ez változó, mert vagy itt tovább maradunk, és akkor több szünetet kapunk délután, vagy nagyjából egyforma a két szünet. Általában 11.30-ig, vagy délig kapunk szünetet.

Amikor visszamegyünk, elkezdjük kipakolni az ebédhez kellö eszközöket, merőkanalat, ilyesmit, a saláta bárt, a juice-t, kivisszük a kaját az asztalokra. A gyerekek 1-kor jönnek. Mi akkor eszünk, amikor mindent elraktunk a végén, vagy esetleg közvetlen a gyerekek után.

Ilyenkor általában 3-ra végzünk, és vagy 5ig, vagy 5.30-ig van szünetünk. Vacsit is nagyjából úgy szolgáljuk fel, mnit az ebédet, ha kész vagyunk, és a gyerekek még nincsenek, elkezdünk felsöpörni és felmosni a konyhában, hogy hamarabb végezzünk. Vacsit is a gyerekek után szoktunk enni. Ha valaki kész van, aáltalában a mosogatósnak segyt, mert az a leghosszabb meló.

Vacsi után kb 8-ra végzünk, de mostanában inkább fél 8 szokott lenni, mert sietünk, hogy aztán a kajával még csomó ideig maradjunk a konyha ajtó előtt :D

Na, kb ennyi egy nap, ha nincs semmi különös. Gyüm9lcsöt, zöldséget vágunk, tálcákra pakolunk, kihordunk ételeket, mosogatunk, utántöltünk, felsöprünk, felmosunk... Ennyi :)

Dorney Park

Tegnap a tábor Lewis-i része egész napos kiránduláson volt, és minket is vittek magukkal. A Dorney Park nevű vidámparkba mentünk. Na most ha valakinek a budapesti vidámpark jut eszébe, hát ez nem olyan volt ;)

Volt kb 4-5 féle hullámvasút, "sima" pörgetős, nagyot zuhanós, mindenféle... Meg volt minden egyéb gyomorforgató "atraction" :D

Szerintem eddigi életem legjobb napját töltöttem it. De tényleg...

Kb 2 óra utazás után délben érkeztünk a parkba, tűzött a nap, jó meleg volt, de mi belevetettük magunkat a sűrűlyébe...

mivel a gyerekek nagyrésze az egyik irányba indult, mi a "kitchen staff" a másikba indultunk. hétfő lévén nem voltak túl sokan, a legtöbb helyen nem, vagy csak alig kellett várnunk.

A legelső dolog amire felültünk az a Dominator volt. Ez kétféleképpen működött, az egyik olyan volt, hogy beleültél, felvitt kb 30 méter magasra, majd onnan lezuhant veled, majd pattogtál még egy kicsit... a másik, amin én ültem, az olyan volt, hogy beültél, felemelkedett veled kb 1,5-2 méterre, ott várt úgy 10 másodpercet (ami kb 1000000-nek tűnt) majd kilőtt veled 30 magasig, ott megállt egy pillanatra, és lezuhnt veled... aztán mi is pattogtunk még 1-2-t.

Na itt még az adrenalin szintem nem volt beállva, szóval kapaszkodtam ezerrel, és majd' be szartam, hogy finaoman fogalmazzak :D De azért persze nagyon élveztem is :) van egy ilyen kis mazo hajlamom... :D tényleg féltem az elején, de ki nem hagytam volan :D

Ez után felültünk egy laza kis hullámvasutazásra... olyasmi volt, legalábbis ránázásre, mint a bp-i, fa szerkezet, meg minden... Nem tudom már milyen az otthoni, szerintem összesen egyszer, kb 6 évesen ültem rajta, szóval lehet az is ilyen, de én úúúúgysikítottam.. pedig utúlag belegondolva nem is volt az még olyan vészes... csak még nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy néha picit elemelkedsz a székről, meg ilyenek... én az életemért küzdöttem :DDD

Ezután, csak mert én nagyon bátor vagyok, az Óriás hullámvasút 2. sorába ültem... ez ilyen kilómétereknek tűnő magasságból száguld le, természetesen a tetején megáll egy pillanatra, hogy elbúcsúzhass az életedtől, majd leszáguld, majd megint le, megint le, megint fel és megint le... majd kanyar, és kicsiben ugyanez... hát, ezt akkor élveztem, amikor visszaértünk, és bemondták, hogy welcome back... illetve élveztem közben is, de azért nagyon nagyon kapaszkodtam :DDDD

De itt volt az, szerintem, hogy a szervezetem megszokta az itgalamt, mert innentől sokkal jobban el tudtam magam engedni...

Ezután egy U alakú "izére" ültünk fel, amibe az U aljánál kellett beszállni, majd ezerrel kilőtt velünk először előre, ami egy casvart oszlop volt, ott felt megállt egy pillanatra, majd ugyanazzal a tempóval vissza, és fel az U másik szárán, ami nem volt ugyan csavart, de azért pont olyan félelmetes volt... majd ezt még néhányszor, picit mindig magasabbra. Ez is szuper volt, itt már jóvaé kevésbé féltem :)))

Ezután egy "lazább" játéra ültünk: a székek körben helyezkedtek el, mi befelé néztünk, és középen volt egy kar, ami összefogta a székeket... és mind egyszerre elezdtünk hintázni, jobbra balra, és kozben mintha csak a saját súlyától, az egész forgott velünk körbe... de nem igazán körbe, inkább csakkörven hol erre, hol arra, ahogy a gravitáció húzta... nem fordult át, de szerintem 90°fölé mentünk vele... ez nagyon klassz volt, mert nem volt félelmetes, de a sebesség miatt azért volt benne fíling :DD

hmmm Azt hiszem ez után voltunk a "Zöldön" :D Ez egy olyan hullámvasút volt, ami nem csak függőlegesen ment, hanemm a tengelye körül is forgott, jó gyorsan, össze vissza... Ezen kétszer is ültem, mert nagyon jó volt... Elsőre még azért eléggé kapaszkodtam, mert nyilván félelmetes :DD
Itt késültek rólunk fotók, és lehetett vásárolni belőlük... én vettem egy kulcstartót, mert mivel minden egyéb ingyen volt, ez volt az össz kiadásom a nap folyamán, és ez egy aranyos emlék :)

A zöld után még volt időnt felüéni egyre a találkozó előtt, ez egy hintahajó volt. velem először előrefelé kezdett menni, majdnem azonnal át is fordult. Amíg előre mentünk addig nagyon jó volt, de amikor fent fejjel lefelé megálltunk, és a másik irányba kezdtünk forogni, akkor egy kicsit felkavarodott a gyomrom :S nem a forgás miatt szerintem, hanem csak azért mert ez mind eddig sok volt... nem lettem azért rosszul, de étvágyam sem volt ;) (ellentétben a többiekkel...)

Amúgy hátra forgás közben becsuktam a szemem, és nagyon vicces érzés volt.. egy idő után nem tudtam eldönteni mikor merre megyünk :)

Na Azt hiszem ezután volt kis szünet, mert mindenkinek össze kellett gyűlnie, lecsekkolni, hogy mindenki megvan-e még. relatíve gyorsan lement, nekem itt volt egy kis időm kiszusszanni magam :) mert utána leültünk ebédelni. Kaptunk kajajegyet, amit be lehetett váltani több helyen, én Subway kaját ettem, és messze én jártam a legjobban közülünk :))) a többiek csirkét, meg hambit ettek.... :S lol

Na szünet után (bár most kicsit bizonytalan vagyok, lehet, hogy ez még szünet előtt volt) felültünk egy hinta szerű valamire... úgy nézett ki, mint egy hosszú, kétsoros hinta, ami forgott a fönti tengelye körül, meg közben, többnyire a gravitáció hatását utánozva, de persze elektronikusan a hinta testének a tengelye körül is... ha ez most nem volt egyértelmű elírás, szorri, mindenesetre kívülről nézve elég gyomorforgatónak tűnt, én majdnem visszafordultam, de szerencsére nem, mert szerintem ez volt az egyik legjobb, és legvadabb menet :DDD Készült róla videó, majd ha megszereztem, és megengedik, akkor felteszem ide is :)

ezután nem is tudom mi volt, hogy én hogy maradtam ki, de a többiek mentek egy hatalmas, magakörül forgós, hosszú, és nagyon gyors hullámvasúton (kb mint a zöld, csak gyorsabb talán) és én itt nem voltam velük, de amikor kijöttek, a legtöbben azonnal mentek vissza, hogy olyan jó volt, hogy mégegyszer menni akarnak, és akkor velük mentem, HÁL ISTENNEK, mert ha későbbre hagyom, valószinűleg kimaradt volna...

Na ez volt talán az első alkalom, amikor egyáltalán nem féltem, talán nem is kapaszkodtam mindenhol, és csak élveztem a sebességet, meg a fejjel lefelé száguldást, meg úgy az egészet.. Ahhoz képest, hogy kb kívülről ez a leghosszabb hullámvasút, a sebesség miatt elég rövidnek tűnt :))

Erre nagyon szerettem volna mégegyszer felülni, de sajnos nem maradt idő rá :(

hmm nem emlékszem mi volt ezután, de mindenesetre voltunk olyanon is, ahol kis farönkökben kellett ülni (nem igazi ;) ) és vízen mentünk, ez nem volt olyan nagy szám, nem volt félelmetes, vagy ilyesmi, de elég vizel lettél, a végén volt egy közepesen kicsi csobbanás. ez jó volt, mert itt még nagyon meleg volt, és jól esett kicsit lehűlni :))

Volt egy másik vizes is, az sokkal vizesebb volt ;) olyan csurom vizes :D kis hajókban ültünk, felmentünk jó magasra, és onnan egyenesen bele a vízbe :) HATALMAS csobbanással, bőrig ázva :D de nagyon jó volt, meg ugyan ekkorra már nem volt igazán napos az idő, nem is volt hideg, szóval nem fagyoskodtunk :)

Azt hiszem ekkor mentünk mégegyet a zöldön, itt mát tökre elengedtem magam, nem is kapaszkodtam, végig felemeltem a kezem, és csak élveztem az egészet. Annyira jó volt!!! :))

Ezután még egy kisebb hullámvasúton mentünk, úgy hívták, hogy Wild Mouse, kis 4 szmélyes kocsikban ültünk, és jó gyorsan mentünk, olyan pályán, amin nagyon éles kanyarok voltak... ettől volt ilyesztő, kicsit olyan mindjárt kisesek érzés volt :) de amúgy nem volt túl ilyesztő az összes többi után.

ezután fel akartunk ülni egy lassú kis vasútra, hogy pihenjünk,. mert még volt 2 óránk, de bejelentették, hogy vihar jön, ezért mindent be kell zárni, szóval se nem tudtam visszamenni a nagy sárgára mégegyszer (ezért örülök, hogy a többiek felültek mégegyszer, és velük tudtam menni) és még az óriási piroson is akartam menni mégegyet, hogy megnézzem a végén is olyan ilyesztő-e, vagy csak akkor volt, amikor még nem voltam hozzászokva :))

Szóval sajnos erre már nem maradt idő, mert minden bezárt (legalábbis minden ami veszélyes lehet szélben/esőben) Ekkor volt 6 óra

Aztán leszakadt az ég :) kb egy órán át szakadt, mi behúzódtunk egy eresz alá, várni, mert ugye a tali 8-ra lett megbeszélve, és esélytelen, hogy az összes 240 gyereknek eszébe jut, hogy gyűljünk össze hamarabb.... meg hát a kajáldák nyitva voltak, itt meg enni legalább akkora élmény, mint vidámparkba menni... legalábbis az amerikai gyerekek így működnek :S

Mi még felültünk egy körhintára (őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy a caroussel-t körhintának hívják magyarul, de minegy...) szép klasszikus, lovakkal amik fel-le mozognak, zenére :)

És ezután csak vártunk, hogy 8 legyen... a buszutat nagyjából végig aludtam hazafelé, mert kicsit túlzásba vitték a légkondit, és mirelitet akartak belőlünk csinálni... ezt meg aludva könnyebb elviselni :DD

És kb ennyi... jól aludtam éjjel ;)

Terv: keresni egy hasonlót Európában, és jövő nyáron kimenni.... ilyet muszály gyakrabban, nekemm kell az adrenalin :DDDDDD (egyébként is ránkfért már valami izgalom, azért itt a táborban olyan sok(k) hatás nem ér minket...)

Najó, mindjárt elalszom, jóéjszakát!! :))

ps: Megvettem a repjegyeimet a tábor utáni utazáshoz!!! XD

Július 4.

Szóval Júli 4 itt Amerikában. Addig, hogy dolgoztunk, nem volt nagy szám, bár némelyik srác teljesen meg volt őrülve a "Boldog Szülinapot Amerika" hangulattól :) Én vettem megamnak egy kis USA zászlót az ünnep tiszteletére, meg végre felszögeltük a magyar és a lengyel zászlóinkat :)
Könnyű volt a kaja, ebédre "cook out" ami hot dog meg hamburger kint a szabadban, ami azért jó, mert nem kell utána takarítanunk, este meg pizzát kaptak (azért ennél egy picit egészségesebb kaják szoktak lenni)

Vacsi után meg szinte azonnal indultak a buszok Binghamptonba, ahol megnéztünk egy baseball meccest, meg utána a tüzijátékot.

Hát én még ilyen unalmas sporteseményen nem voltam! Ha még egyszer egy rossz szavam lesz a focira...
Szörnyű volt. 3 óráig ott voltunk és nem történt semmi kb. volt 1 azaz egy home run, az jó volt, de azon kívül semmi izgalmas. Szerencsére vittem magammal a könyvemet (HP 3 ami basszus 8-adszorra is letehetetlen.. munka közben is folyton arra gondolok, hogy bazz, fejezzük már be, mert olvasni akarok.. kár, h mindjárt vége :( )

A tüzijáték szép volt, felvettem a nagyrészét, meg csináltam néhány képet is, meg a meccsről is :)

Kb ennyi, holnap megint day offom lesz, ami nagyon klasszul hangzik, mert tikkasztó meleg van, jó lesz egy kicsit fürödni a tóban.
Képek:

Jah, és itt van néhány kép a kezemről.. nem annyira látszik, de elég gázul néz ki, nem tudom mitől lehet, mert a keszty amit használunk latex mentes... max a fertőtlenítő amivel kezet kell mosni, de nem tudom :S
Vettem rá krémet, remélem elmúlik, de lehet csak majd nyár végére, mikor abbahagyom a munkát....

Szabadnap :)

Hello Mindenki :)

Ma végre szabadnapom volt :) Ami nagyon klasz, pláne hogy tegnap kimentünk este a bárba :) Nem túl nagy szám amúgy, egy kis kocsma, csak erre nincs semmi más. Azon nevettünk az egyik lánnyal, hogy otthon be se nagyon mennénk egy ilyen helyre (nem mintha engem be engednének ide...) de hogy ki nem öltöznénk miatta, az biztos :) De olyan jól esik kicsit felöltözni szépen, sminkelni, ilyenek :) Persze hajszárítónk az csak otthoni van, ami ugye 230V-ra van tervezve... el lehet képzelni milyen erővel fúj 110V-on :D kb semmilyennel, úgyhogy 5 lány egyszerre nem igazán tud hajat mosni és szárítani, mert kb fejenként 2 óráig tart :D

Na, szóval elmentünk a bárba, és így legalább találkoztunk az új Poyntelle-i fiúval, aki jött. Nem egy nagy szám, de annak ellenére, hogy azt mondja eddig 2-szer biliárdozott, elég jól ment neki... CSocsóztunk is, megeszélgettünk, aztán kb 1-kor kiürült a bár, úgyhogy hazajöttünk. Kb ennyi, ez a nagy szórakozás errefelé :D
De a WC-ben találkoztunk egy magyar lánnyal aki egy másik táborból volt. Kicsi a világ, mindenki magyar :DD

Ma meg ugye Day off-om volt :) 10.15-kor keltem, a reggelit kihagytam, és a sofőr sráccal (aki szintén magyar, Marci) és a két másik sráccal akiknek day off-ja volt elmentünk a Walmartba :) szerintem pont olyan mint az Auchan otthon, csak kevésbé atlátható.. legalábbis nem az én logikám szerint van elrendezve.... :D

Nem vettem ám semmi különöset, a legfontosabb a tusfürdő, meg egy jó kézkrém volt, mert a kezeim úgy néznek ki, mint egy 80 éves mosónőé.. pedig még csak nem is érzem kifejezetten megeröltetőnek amit csinálok, de a kezem valamiért nem bírja... akartam képet készíteni róla, hogy meglegyen milyen volt, milyen lett, de a hazafelé úton bekentem, és már most sokkal jobb. nem mondom, hogy tökéletes, még piros, meg száraz is, de jobb sokkal.

A walmartba menés lényege amúgy az, hogy az is kint van a táborból, és ráadásul ma már meleg is volt, így lehetett szoknyát venni :)
Nem írtam szerintem még, hogy eddig ilyen 7 fokos hidegek voltak éjjelenként, meg nappal is pokrócok alatt voltunk a szobában, este zokniban, hosszúnaciban, trikóban és pólóban, hálózsákban, 2 pokróc alatt aludtam, és nem volt melegem! Pedig kb egy kezemen meg tudom számolni, hogy ezelőtt életemben hányszor aludtam zokniban, nagyon utálom :D

Szóval vissza a day offra. Walmart után végre ettünk is valamit, ami pont ebédidőre esett, utána pedig le mentünk a tóhoz, a többiekkel, napoztunk, meg fürödtünk is kicsit. Én vittem könyvet, és amikor a többiek visszamentek dolgozni, én még maradtam napozni, olvasni.

Mert hogy van kis könyvtár Lewis-ban, nincs sok könyv, kb 50, mindenféle, és nem kell kölcsönözni, csak el kell vinni. gondolom még nem volt olyan, hogy ne vitték volna vissza őket :D valószinűleg el se viszik őket. Én találtam egy Harry Potter 3-at, aminek nagyon örültem, mert kb az az egyetlen, amit még nem olvastam angolul. Meg amúgy is az a kedvencem a sorozatból :)

Hmm mást nem nagyon csináltam ma, holnap viszont július 4, és megyünk a gyerekekkel baseball meccsre, meg lesz tüzijáték is. Ohh én meg vettem pici USA zászlót :DDD


Na mára ennyi

helyzetjelentés

Tegnap megérkeztek a gyerekek. Nálunk a nagyobbak vannak, 13-16-ig, ha minden igaz. Nem nagyon vagyok gyerekek közelében otthon, szóval nem is igazán tudom, hogy mekkora egy 13 éves gyerek. :D olyan kicsi még! főleg a fiúk. A lányok felnőttesebbek, nem nőcisek, vagy ilyesmi, csak érettebbek, de ez normális :) De a fiúk, némelyikről simám elhinném, hogy 10 sincs…
Nagyon kíváncsi vagyok, milyenek a kisebbek Poyntelle-ben. Majd ha lesz időm, akkor felmegyek megnézni őket :D
Szerintem én elég jól viseltem a zsivajt, meg úgy általában a gyerekeket, a többieket jobban zavarták, asszem…. Nem tudom, én még emlékszem mekkora élmény tömegesen ordítani. :DD Meg egész udvariasak is.. mondják, h please meg thank you.. nekem ez elég, bár igazából olyan rettenetesen sokat nem is kellet velük foglalkoznom, annak ellenére, hogy elvileg az ebédlőhöz voltam beosztva, tehát a kivitt kaját kellett ellenőrizni, hogy mennyi fogyott, kell-e nekik még, meg h kaja után a padlót feltakarítsuk, az edényeket beszedjük, ilyenek. Szerencsére műanyag tányérról esznek, tehát azzal nincs gond, azt dobják ki maguktól.
Ma reggel főleg gyümölcsöt vágtam, ananászt, dinnyéket, epret, szőlőt, ilyeneket, ez a holnapi reggeli lesz. Reggel mindig van gyümi tál, és mindig, amikor kiviszünk valamit, akkor a kövi napra megcsináljuk, hogy ne reggel kelljen kapkodni. Nem is lenne idő, több óra annyi gyümölcsöt felvágni, még úgy is, hogy ketten csináltuk, elég gyorsan.
Ma 5 kamiont várunk, mér néhány megérkezett, szerencsére nekem nem volt velük dolgom, - gondolom – mert nehezek a dolgok rajtuk…. lehet, majd ha minden meg van, akkor zöldséget pucolni, meg vágni azt kell. De azt nagyon szeretem… ez biztos hülyén hangzik, de olyan jó nagy késsel dolgozni :D szeretek vágni :D amúgy is vannak ilyen destruktív tendenciáim :DD szeretek tépkedni, aprítani, vágni… lol nem tudom, honnan jön, meg mit jelent.. majd ha már profi pszichológus leszek, megmondom :DD
Annyi kesztyűt használok egy nap, azon nevettünk, hogy hazamegyünk, és fura lesz, hogy nem kell minden mozdulat után kezet mosni és új kesztyűt venni. :D
Ja, amúgy azt volt a lényeg, hogy tökre meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy jön egy csomó szállítmány, 2 óra szünetet kaptunk ebéd előtt! Tök jó!! Valószínűleg azért, hogy ne legyünk láb alatt… hehe.

Ja, és este is 2 óránk volt :) tök szupi :))))


na, egyelőre ennyiinkább elküldöm, mielőtt elmegy megint a net... :)

Nem tűntem ám el...

Nagyon rossz, hogy nincs internetünk, csak a tabor másik felében, mert így azért kicsit macerás blogot írni…. Eddig mi is történt? Megérkeztünk a táborba, ami alapjában véve elég kalandos volt, mert az a busz amivel mennünk kellett volna nem vot ott ahol kellett, szóval máshonnan kellett mennünk más busszal, de végülis nem volt olyan gáz, cask hát nem az, amit leírtak.

Amikor megérkeztünk a táborba, elsőre ki kellett takarítani a konyhát Lewis Village-ben. Ez az a része a tábornak, ahol a nagyok vannak, 13-16 évesek. Szuóval az első néhány napban takarítottunk, mindent le kellett törölni, elmosogatni, aztán minden nap másik 2-3 ember ment fel a Poyntelle-I, már működő konyhára dolgozni, hogy megtanuljuk mi hogy működik. Most, az utolsó napokban már feltöltöttük a raktárat, hűtőket nagyjából, és elkezdtük a kajákat is előkészíteni holnapra, meg holnaputánra. mindíg 1-2 nappal előre dolgozunk, így nem kell aznap reggel rohanni az ebéddel. Tegnap mi csináltuk a Shabbat vacsorát, bár én nem sokat csináltam belőle, mert mosogattam :D elég fárasztó volt, de még mindg kevésbé, mint esküvők után mosogatni. Itt nincsenek tányérok, csak edények, meg szervízeszközök, mert a gyerekek műanyag dolgokból esznek. Meg van mosogatógépünk, ami pont úgy működik, mint ami már dolgoztam. cask nagyon hosszan megy, szerintem több mint 1 perc, és mivel rengeteg un. sheet pan-t (ilyen lapos tálca szerű tepsi, kb 70x50x2) amiből egyszerre cask egy fér bele (és tényleg vagy 40et el kell mosni) ezért elég sokáig is tart, meg stresszelő, hogy nem fogy a kupac….

Tegnap este, vacsora után elmentünk a hely kis bárba. Ez volt az első alkalom, hogy kicsit csinibben fel lehetett öltözni, úgyhogy mi lányok teljesen be voltunk zsongva :D mindenki hajatmosott, sminkelt, az alig fújó hajszárítóval frizurát kreált, ruhát válogatott stb :D De hát ez volt az első alkalom, hjogy kicsit nőiesebben lehetett öltözni.
Minket “kicsiket” persze nem engedtek be a bárba, csak a külön kialakított oviba :S de hát mit lehet csinálni…. 3an vagyunk 20 évesek, amiben csak az a rossz, hogy a társasággal sem lehetünk, mert ők nem hozhatják ki az italukat, mi nem mehetünk be, szóval nem túl jó

És itt egy sztori, hogy lássátok mennyire komolyan veszik a dolgukat it…. múlthéten az egyik fiút aki csak 20 éves, véletlen beengedték a bárba, tegnap meg már nem kellett megmutatnia az útlevelét, csak hogy benne van már a könyvben…. de tegnap razzia volt, és elkapták. ma 10-ig el kellett hagynia a tábort, ki van rúgva, megbírságolták (nem tudom mennyire, de el tudom képzelni, hogy nem 2 forint lesz), el kell hagynia az országot, és a camp leadersnek is vissza kell fizetnie a program díját. CSak hogy mindenki értse, ez több százezret jelent. Én nagyon nagyon sajnálom a srácot, mert amúgy kedveltem, nagyon aranyos volt, és tudom, hogy nagyjából mindenki ugyanígy kihasználta volna ezt a lehetőséget…. csk mert Magyarországon ezt nem veszik ennyire komolyan. És nehéz elhinni, hogy itt meg igen.
NEm azt mondom, hogy nem hibás, persze, hogy az, tudta, hogy nem szabad, de azért sajnálom.

Azon gondolkodtam, én velem ez megtörténhetne-e, azaz be mentem volna-e.. de arra jutottam, hogy nem, biztos hogy nem mertem volna kockáztatni ennyi mindent egy pohár alcohol miatt… Most se álltam be a sorba, “megpróbálni bejutni” elfogadtam, hogy nem lehet. tehát már itt nem kerültem volna ilyen helyzetbe, de tuti, hogy ha még egyszer be is jutottam, másodszorra nem mertem volna kisérteni a sorsot… Lehet, hogy én vagyok beszari, de nem bánom. (persze ezzel nem azt mondom, hogy a srác “nem beszari” volt, csak azt, hogy én féltem volna…) Ami nagyon szomorú, hogy mindenki magát hibáztatja, hogy nem akadájoztuk meg, hogy be menjen.. biztos, hogy ha mindenki azt mondja, hogy ne menjen, akkor nem ment volna…. NAgyon sajnálom… az egész magyar staff tök szomorú.. Illetve inkább a másik konyha, mert ő ott dolgozott, és ők már itt vannak néhány hete, és jobban ismerték egymást, de én is, mert én meg jóban lettem vele most a hét alatt…

Szóval ez van, drága lecke volt, de most biztos, hogy mindenki megtanulta, hogy itt nem szórakoznak… :/

Na, remélem legközelebb kicsit vidámabb dolgokat írhatok

New York!!!!

Szóval, megérkeztem… A repülés hosszú volt, de néha nagyon szépek voltak a felhők, volt, hogy kis gomolyfelhők fölött mentünk, de volt, amikor olyan volt mintha fehér tenger fölött repültünk volna. Ilyenkor alig lehetett észrevenni, hogy haladunk.

A repülőn egy Amerikai csaj mellett ültem, de nem beszélgettünk sokat… Kedves volt, meg minden, csak valahogy nem volt beszédes… J Kaptunk ebédet, meg vacsorát: az én ebédem párolt zöldségek voltak rizzsel, ilyenek, hogy cukkíni, padlizsán, bab, karfiol, brokkoli. Elég jó volt, de a vacsi jobb volt, akkor pestoval megkent zsömlét kaptam, amiben megint voltak cukkínik, meg padlizsán, meg aszalt pari. Bármennyire meglepő, az aszalt pari nagyon fini volt!! :D Ittam híg amicsi kávét…. nem volt olyan vészes, de azért az otthoni sokkal jobb. Nem csoda, hogy ebből napi 5-6-ot megisznak itt.. olyan mint valami vizezett tejeskávé…

A repüléssel minden rendben volt, kb egy órával hamarabb érkeztünk, a bőrönd is rendben volt, és az országba is beengedtek :D A reptérről kijutni már kalandosabb volt, mert nem igazán találtuk meg a Shuttle Bust, amivel a hostelhez kellett mennünk, így végül taxival mentünk, de meglepően olcsó volt. kb 2000-ért mentünk vagy 1 órát…

A szállás elsőre elég lepukkantnak tűnt, de aztán este már nem volt gáz, az ágy elég tiszta volt, meg minden… Wifi elvileg volt, de nem volt időm használni, úgyhogy várnom kellett, hogy megérkezzek a táborba… A hostelben rövid zuhany után összegyűltünk 9en akik együtt voltunk a hostelben magyarok, és elmentünk sétálni. vacsiztunk McDonald's-ban :D Amicsisan :DDD Aztán amikor besötétedett, elmentünk a Time Square-re. Az hihetetlen volt!! :) Tényleg, fantasztikusak voltak a fények, emberek, nyüzsi.... Olyan igazi "Basszus, tényleg New Yorkban vagyok!!!" fílingje volt! :D Csináltam sok sok képet, persze rólam alig van, ez mindig így van :S de azért figyeltem, hogy legyen néhány.. :)

Aztán kb 11-kor, helyi idő szerint, visszamentünk a szállásra lefeküdni.

Ennyi volt az első nap :)

folyt köv,

Olivia

Már csak két nap!!!

Már csak két nap :) Hihetetlen, pláne, ha belegondolok, hogy október/november óta szerveződik ez az út. és végre itt van.

Tegnap indult ki az egyik csoporttársam, küldtem neki egy SMS-t, hogy jó nyarat, és este 11-kor kaptam értesítőt, hogy megérkezett a telefonjára :) én is akkor fogok odaérni :)
Hihetetlen :) legszívesebben tapsikolnék, meg ugrándoznék mint egy rajzfilmfigura, olyan izgatott vagyok, de persze ehelyett még rohangálni kell, mert, jajj ez sincs még, jajj, ezt ne vidd el, mert nekem is kell, inkább vegyünk mégegyet... stb. Úgyhogy 2 perc múlva indulok még egy kör "shoppingra" :D

Aztán este Vivi búcsúztató estebéd a Trófeában!!!! (Aki nem tudja, a Trófea étterem Mo legjobb helye. Önkiszolgáló, annyit eszel és iszol amennyi belédfér, abból amit szeretnél. Számomra ez a legjobb megoldás.)

Titkos tervem, hogy ma estére, vagy legkésőbb holnap délig befejezem a pakolást (még el se kezdtem, de szerintem ez nem olyan gáz... mármint a cuccok már ki vannak készítve, még 1 adag mosás hátravan, de amúgy minden oké). Szóval, ha sikerül befejezni időben a pakolást, akkor esetleg lenne időm talizni a barátnőimmel még péntek este... mert persze nekik csak akkor jó *szemforgatóssmile*

És aztán szombaton utazás. :DDDDDDDD

Ha majd lesz is miről, akkor azért gyakrabban fogok írni :)

egyelőre pápá

Olivia
xoxoxo

Készületek

Sziasztok, remélem elolvastátok a "Rólam" oldalt, ott egy kicsit bemutatkozom, és elmagyarázok dolgokat :)

Mivel körülbelül 3 hét múlva indulok, ezért már jó sok olyan dolog van, ami be kellett szerezni, el kellett intézni eddig :)
Kis összefoglaló, nagyjából kronológiai sorrendben:

• Először is, ugye december előtt már jelentkezni kellett a CampLeadersnél a programra, akkor kellett 3 referenciát beszerezni, on-line kitölteni a profilomat, majd be kellett menni az irodába egy angol- és egy magyar interjúra, hogy megnézzék, nem vagyok-e pszichopata XD, meg beszélek-e angolul. Nem volt annyira szörnyű, mint amilyen ijesztőnek tűnt, de én eredetileg csak érdeklődni mentem, és az interjú elég váratlanul ért... :)
  
  
• Miután elnyertem a CampLeadersesek (CL, jó, mert ez így hosszú) tetszését, akik amúgy nagyon jófej fiatalok, akkor hipergyorsan le kellett adnom az aláírt szerződésemet, merthogy sikerült az utolsó előtti pillanatban rátalálnom erre a szervezetre :)
  
  
• Ezután a következő nagyobb lépés egy "állásinterjú" volt. Ez nem a normális procedúra, elvileg az online profilod alapján a táborigazgatók/konyhafőnökök/stb Amerikából választanak ki, DE a CL minden évben elhívja azokat a táborigazgatókat ide Mo-ra, akikkel a legjobb kapcsolatban vannak, és akkor itt, személyesen vehetnek fel alkalmazottakat.Engem is így vettek fel a Camp Poyntelle Lewis Village-be, konyhai munkára =)
  
  
• Ezután hosszú csendes időszak jött, majd májusban a vízuminterjú, ami szintén nem olyan ijesztő, mint amennyire annak tűnik. Be kellett menni az USA nagykövetségre, ott kaptunk sorszámot, némi várakozás után levették az ujjlenyomatunkat, kérdeztek pár alap dolgot, pl hova megyek, mit tanulok, mi akarok lenni ha nagy leszek, stb, és (nekem legalábbis) azt mondták, h minden rendben :)
  
  
• Tegnap pedig egy un "prepday"-en voltam, ami a kiutazás előtti utolsó tájékoztató. mindenről volt szó, a pakolástól a repülőtéren való tájékozódáson, átszállásokon, táborba jutási terveken és tábori életen, majd az azt követő utazgatásokon keresztül a hazaútig. Volt szó biztosításról, alapvető törvényekről.. pl nem szabad stoppolni, meg az sem olcsó mulatság, ha szemetelsz Manhattan-ben :D

Ezek a hivatalos dolgok, de olyan egyéb dolgokat is be kellett szerezni, mint a nemzetközi diákigazolvány, vagy a dombornyomott bankkártya. Azt még mindig el kéne döntenem, hogy vajon csináltassak-e nemzetközi jogsit, merthogy 21 év alatt nem lehet autót kölcsönözni, és ha minden igaz más autóját sem vezethetem, mert ott a biztosítás nem a kocsin, hanem a sofőrön van, nekem meg nyilván nem lesz :S akkor meg gondolom fölösleges kiadni rá a pénzt...

Najó, most ennyi elég első hivatalos bejegyzésnek :)

puszpusz

Olivia

Első bejegyzés :D

Hello hello (baby you called i can't hear a thing...) oké, szóval, ez itt a blogom.. :D hihetetlen, mi? nekem, blogom.. sose gondoltam volna, hogy egyszer lesz. :D Na, ez itt csak egy próba post, hogy megnézzem mi hogy is működik.

pusszancs:

Olivia
xoxoxo