Oldalak

2010. június 29., kedd

helyzetjelentés

Tegnap megérkeztek a gyerekek. Nálunk a nagyobbak vannak, 13-16-ig, ha minden igaz. Nem nagyon vagyok gyerekek közelében otthon, szóval nem is igazán tudom, hogy mekkora egy 13 éves gyerek. :D olyan kicsi még! főleg a fiúk. A lányok felnőttesebbek, nem nőcisek, vagy ilyesmi, csak érettebbek, de ez normális :) De a fiúk, némelyikről simám elhinném, hogy 10 sincs…
Nagyon kíváncsi vagyok, milyenek a kisebbek Poyntelle-ben. Majd ha lesz időm, akkor felmegyek megnézni őket :D
Szerintem én elég jól viseltem a zsivajt, meg úgy általában a gyerekeket, a többieket jobban zavarták, asszem…. Nem tudom, én még emlékszem mekkora élmény tömegesen ordítani. :DD Meg egész udvariasak is.. mondják, h please meg thank you.. nekem ez elég, bár igazából olyan rettenetesen sokat nem is kellet velük foglalkoznom, annak ellenére, hogy elvileg az ebédlőhöz voltam beosztva, tehát a kivitt kaját kellett ellenőrizni, hogy mennyi fogyott, kell-e nekik még, meg h kaja után a padlót feltakarítsuk, az edényeket beszedjük, ilyenek. Szerencsére műanyag tányérról esznek, tehát azzal nincs gond, azt dobják ki maguktól.
Ma reggel főleg gyümölcsöt vágtam, ananászt, dinnyéket, epret, szőlőt, ilyeneket, ez a holnapi reggeli lesz. Reggel mindig van gyümi tál, és mindig, amikor kiviszünk valamit, akkor a kövi napra megcsináljuk, hogy ne reggel kelljen kapkodni. Nem is lenne idő, több óra annyi gyümölcsöt felvágni, még úgy is, hogy ketten csináltuk, elég gyorsan.
Ma 5 kamiont várunk, mér néhány megérkezett, szerencsére nekem nem volt velük dolgom, - gondolom – mert nehezek a dolgok rajtuk…. lehet, majd ha minden meg van, akkor zöldséget pucolni, meg vágni azt kell. De azt nagyon szeretem… ez biztos hülyén hangzik, de olyan jó nagy késsel dolgozni :D szeretek vágni :D amúgy is vannak ilyen destruktív tendenciáim :DD szeretek tépkedni, aprítani, vágni… lol nem tudom, honnan jön, meg mit jelent.. majd ha már profi pszichológus leszek, megmondom :DD
Annyi kesztyűt használok egy nap, azon nevettünk, hogy hazamegyünk, és fura lesz, hogy nem kell minden mozdulat után kezet mosni és új kesztyűt venni. :D
Ja, amúgy azt volt a lényeg, hogy tökre meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy jön egy csomó szállítmány, 2 óra szünetet kaptunk ebéd előtt! Tök jó!! Valószínűleg azért, hogy ne legyünk láb alatt… hehe.

Ja, és este is 2 óránk volt :) tök szupi :))))


na, egyelőre ennyiinkább elküldöm, mielőtt elmegy megint a net... :)

2010. június 27., vasárnap

Nem tűntem ám el...

Nagyon rossz, hogy nincs internetünk, csak a tabor másik felében, mert így azért kicsit macerás blogot írni…. Eddig mi is történt? Megérkeztünk a táborba, ami alapjában véve elég kalandos volt, mert az a busz amivel mennünk kellett volna nem vot ott ahol kellett, szóval máshonnan kellett mennünk más busszal, de végülis nem volt olyan gáz, cask hát nem az, amit leírtak.

Amikor megérkeztünk a táborba, elsőre ki kellett takarítani a konyhát Lewis Village-ben. Ez az a része a tábornak, ahol a nagyok vannak, 13-16 évesek. Szuóval az első néhány napban takarítottunk, mindent le kellett törölni, elmosogatni, aztán minden nap másik 2-3 ember ment fel a Poyntelle-I, már működő konyhára dolgozni, hogy megtanuljuk mi hogy működik. Most, az utolsó napokban már feltöltöttük a raktárat, hűtőket nagyjából, és elkezdtük a kajákat is előkészíteni holnapra, meg holnaputánra. mindíg 1-2 nappal előre dolgozunk, így nem kell aznap reggel rohanni az ebéddel. Tegnap mi csináltuk a Shabbat vacsorát, bár én nem sokat csináltam belőle, mert mosogattam :D elég fárasztó volt, de még mindg kevésbé, mint esküvők után mosogatni. Itt nincsenek tányérok, csak edények, meg szervízeszközök, mert a gyerekek műanyag dolgokból esznek. Meg van mosogatógépünk, ami pont úgy működik, mint ami már dolgoztam. cask nagyon hosszan megy, szerintem több mint 1 perc, és mivel rengeteg un. sheet pan-t (ilyen lapos tálca szerű tepsi, kb 70x50x2) amiből egyszerre cask egy fér bele (és tényleg vagy 40et el kell mosni) ezért elég sokáig is tart, meg stresszelő, hogy nem fogy a kupac….

Tegnap este, vacsora után elmentünk a hely kis bárba. Ez volt az első alkalom, hogy kicsit csinibben fel lehetett öltözni, úgyhogy mi lányok teljesen be voltunk zsongva :D mindenki hajatmosott, sminkelt, az alig fújó hajszárítóval frizurát kreált, ruhát válogatott stb :D De hát ez volt az első alkalom, hjogy kicsit nőiesebben lehetett öltözni.
Minket “kicsiket” persze nem engedtek be a bárba, csak a külön kialakított oviba :S de hát mit lehet csinálni…. 3an vagyunk 20 évesek, amiben csak az a rossz, hogy a társasággal sem lehetünk, mert ők nem hozhatják ki az italukat, mi nem mehetünk be, szóval nem túl jó

És itt egy sztori, hogy lássátok mennyire komolyan veszik a dolgukat it…. múlthéten az egyik fiút aki csak 20 éves, véletlen beengedték a bárba, tegnap meg már nem kellett megmutatnia az útlevelét, csak hogy benne van már a könyvben…. de tegnap razzia volt, és elkapták. ma 10-ig el kellett hagynia a tábort, ki van rúgva, megbírságolták (nem tudom mennyire, de el tudom képzelni, hogy nem 2 forint lesz), el kell hagynia az országot, és a camp leadersnek is vissza kell fizetnie a program díját. CSak hogy mindenki értse, ez több százezret jelent. Én nagyon nagyon sajnálom a srácot, mert amúgy kedveltem, nagyon aranyos volt, és tudom, hogy nagyjából mindenki ugyanígy kihasználta volna ezt a lehetőséget…. csk mert Magyarországon ezt nem veszik ennyire komolyan. És nehéz elhinni, hogy itt meg igen.
NEm azt mondom, hogy nem hibás, persze, hogy az, tudta, hogy nem szabad, de azért sajnálom.

Azon gondolkodtam, én velem ez megtörténhetne-e, azaz be mentem volna-e.. de arra jutottam, hogy nem, biztos hogy nem mertem volna kockáztatni ennyi mindent egy pohár alcohol miatt… Most se álltam be a sorba, “megpróbálni bejutni” elfogadtam, hogy nem lehet. tehát már itt nem kerültem volna ilyen helyzetbe, de tuti, hogy ha még egyszer be is jutottam, másodszorra nem mertem volna kisérteni a sorsot… Lehet, hogy én vagyok beszari, de nem bánom. (persze ezzel nem azt mondom, hogy a srác “nem beszari” volt, csak azt, hogy én féltem volna…) Ami nagyon szomorú, hogy mindenki magát hibáztatja, hogy nem akadájoztuk meg, hogy be menjen.. biztos, hogy ha mindenki azt mondja, hogy ne menjen, akkor nem ment volna…. NAgyon sajnálom… az egész magyar staff tök szomorú.. Illetve inkább a másik konyha, mert ő ott dolgozott, és ők már itt vannak néhány hete, és jobban ismerték egymást, de én is, mert én meg jóban lettem vele most a hét alatt…

Szóval ez van, drága lecke volt, de most biztos, hogy mindenki megtanulta, hogy itt nem szórakoznak… :/

Na, remélem legközelebb kicsit vidámabb dolgokat írhatok

2010. június 22., kedd

New York!!!!

Szóval, megérkeztem… A repülés hosszú volt, de néha nagyon szépek voltak a felhők, volt, hogy kis gomolyfelhők fölött mentünk, de volt, amikor olyan volt mintha fehér tenger fölött repültünk volna. Ilyenkor alig lehetett észrevenni, hogy haladunk.

A repülőn egy Amerikai csaj mellett ültem, de nem beszélgettünk sokat… Kedves volt, meg minden, csak valahogy nem volt beszédes… J Kaptunk ebédet, meg vacsorát: az én ebédem párolt zöldségek voltak rizzsel, ilyenek, hogy cukkíni, padlizsán, bab, karfiol, brokkoli. Elég jó volt, de a vacsi jobb volt, akkor pestoval megkent zsömlét kaptam, amiben megint voltak cukkínik, meg padlizsán, meg aszalt pari. Bármennyire meglepő, az aszalt pari nagyon fini volt!! :D Ittam híg amicsi kávét…. nem volt olyan vészes, de azért az otthoni sokkal jobb. Nem csoda, hogy ebből napi 5-6-ot megisznak itt.. olyan mint valami vizezett tejeskávé…

A repüléssel minden rendben volt, kb egy órával hamarabb érkeztünk, a bőrönd is rendben volt, és az országba is beengedtek :D A reptérről kijutni már kalandosabb volt, mert nem igazán találtuk meg a Shuttle Bust, amivel a hostelhez kellett mennünk, így végül taxival mentünk, de meglepően olcsó volt. kb 2000-ért mentünk vagy 1 órát…

A szállás elsőre elég lepukkantnak tűnt, de aztán este már nem volt gáz, az ágy elég tiszta volt, meg minden… Wifi elvileg volt, de nem volt időm használni, úgyhogy várnom kellett, hogy megérkezzek a táborba… A hostelben rövid zuhany után összegyűltünk 9en akik együtt voltunk a hostelben magyarok, és elmentünk sétálni. vacsiztunk McDonald's-ban :D Amicsisan :DDD Aztán amikor besötétedett, elmentünk a Time Square-re. Az hihetetlen volt!! :) Tényleg, fantasztikusak voltak a fények, emberek, nyüzsi.... Olyan igazi "Basszus, tényleg New Yorkban vagyok!!!" fílingje volt! :D Csináltam sok sok képet, persze rólam alig van, ez mindig így van :S de azért figyeltem, hogy legyen néhány.. :)

Aztán kb 11-kor, helyi idő szerint, visszamentünk a szállásra lefeküdni.

Ennyi volt az első nap :)

folyt köv,

Olivia

2010. június 17., csütörtök

Már csak két nap!!!

Már csak két nap :) Hihetetlen, pláne, ha belegondolok, hogy október/november óta szerveződik ez az út. és végre itt van.

Tegnap indult ki az egyik csoporttársam, küldtem neki egy SMS-t, hogy jó nyarat, és este 11-kor kaptam értesítőt, hogy megérkezett a telefonjára :) én is akkor fogok odaérni :)
Hihetetlen :) legszívesebben tapsikolnék, meg ugrándoznék mint egy rajzfilmfigura, olyan izgatott vagyok, de persze ehelyett még rohangálni kell, mert, jajj ez sincs még, jajj, ezt ne vidd el, mert nekem is kell, inkább vegyünk mégegyet... stb. Úgyhogy 2 perc múlva indulok még egy kör "shoppingra" :D

Aztán este Vivi búcsúztató estebéd a Trófeában!!!! (Aki nem tudja, a Trófea étterem Mo legjobb helye. Önkiszolgáló, annyit eszel és iszol amennyi belédfér, abból amit szeretnél. Számomra ez a legjobb megoldás.)

Titkos tervem, hogy ma estére, vagy legkésőbb holnap délig befejezem a pakolást (még el se kezdtem, de szerintem ez nem olyan gáz... mármint a cuccok már ki vannak készítve, még 1 adag mosás hátravan, de amúgy minden oké). Szóval, ha sikerül befejezni időben a pakolást, akkor esetleg lenne időm talizni a barátnőimmel még péntek este... mert persze nekik csak akkor jó *szemforgatóssmile*

És aztán szombaton utazás. :DDDDDDDD

Ha majd lesz is miről, akkor azért gyakrabban fogok írni :)

egyelőre pápá

Olivia
xoxoxo